Picasso és Matisse - a két burma cica

Macskás vagyok a javából. Még az egyik email címem is ez - macskanő. És így van ez rendjén. A macskák és én mindig összetartoztunk - csupán több test, egy lélek. Először jöttek a szép kis tigriscsíkos cicalányok - Lois Lane volt az utolsó a sorban, most pedig életemben először két kandúrral élek együtt. Hogy miért pont burma? Mivel a férjem két évvel ezelőtt még kezdő macskás volt, jobbnak láttuk olyan fajtát választani, aki kedves, jó természetű, dédelgetni, babusgatni lehet. Beletrafáltunk. Ez a két kandúr folyamatosan igényli a szeretgetést, simogatást, ölben ücsörgést. Ha éppen nem ölben vannak (vagy ágyban) valamelyikünk íróasztalán sétálgatnak, netán leheverednek a számítógép klaviatúrájára és mire visszaérek a géphez a szöveg közepén látok egy kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk...my bejegyzést - ez macskanyelvről lefordítva annyit jelent, hogy: itt szundítottam egy kicsit.

Természetüket tekintve teljesen különbözik egymástól a két macska, annak ellenére, hogy testvérek. Picasso okos, megfontolt, fegyelmezett, inkább szemlélődőbb fajta, már-már zen buddhista. Matisse az ellenkezője, abszolút hedonista, „cselekvő típus”, és bármilyen rosszalkodásba is fog, egy dolog biztos, teljes erőbedobással teszi azt.